Pattog a labda a vörös salakon

Hajdanában-danában, 15 éves koromban, a teljes ifjúsági mezőnyt megelőzve, Pécs középiskolás teniszbajnokaként még a magyar felnőtt válogatott keretbe éppen bekerült, későbbi sokszoros országos bajnok és nemzetközi hírű versenyző, a pécsi Gulyás István páros társa is lehettem edzésen. Elszállt az idő. Ma már kissé megkopott fizikai állapotban a pályákon történő eseményeknek inkább csak krónikása tudok lenni. Kívülről szemlélem a Pécsi Szenior Tenisz Klub Tüzér utcai vörös salakján örömmel ütögető 60-as, 70-es, sőt 80 év feletti hölgyeket és férfiakat, akik korukat meghazudtolva kergetik a labdát, s igyekeznek megjátszani a győztes pontokat. Ott van közöttük az itteni teniszélet egyik motorja, Péceli Edit is, aki az elmúlt években számos országos szenior versenyről szép trófeákkal tért haza. Mindannyian örülnek, ha nyernek, és sportszerűen elviselik, ha veszítenek. Élvezik a szabadban eltölthető órákat, az egészséges sportmozgást és nem utolsó sorban a jó társaságot.

Persze nem egyedi dolog ilyen lelkes, korosodó teniszezőket látni, róluk hírt hallani. Vannak, voltak társaik másutt is, egyesületekben, hazai és nemzetközi versenyeken. Ismert például, hogy a sokoldalú sportember, Gusztáv svéd király, Mr. G. (miszter dzsí) álnéven, nemzetközi szenior küzdelmek szorgalmas és sikeres részvevője 1946-ban, 88 évesen csak orvosai tanácsára hagyta abba a versenyzést. Közismert népszerű színészünknek, Bárdy Györgynek a tenisz szeretete, aki szintén majd 90 éves koráig aktív játékos volt.

Itt a helyiek, a mieink ugyanúgy élvezik ezt a népszerű sportjátékot, a Nyugdíjasok Egyesülete révén kínálkozó lehetőséget. Évente kétszer versenyen is összemérik tudásukat. Szeptember 29–30-án rendezték meg szokásos őszi versenyüket, melyet az egyik alapító klubtagjuk és pályaépítőjük, Peitl Imre emlékének szenteltek. Szép számmal gyűltek össze a játékosok. Szombaton 14 fő lépett pályára a női és a férfi párosok küzdelmeiben. Vasárnap a vegyes párosok, összesen 13 kettős, küzdöttek a győzelemért. A komoly csatákra nem vállalkozók és hozzátartozók szurkolóként voltak jelen.

Mindkét napon a jó hangulatot a szép idő s a finom ebéd emelte még magasabbra. Szanka Tibor és Birta József kitűnő szakácsművészete és a többiek otthonról hozott csemegéi, pogácsái, süteményei és italai varázsoltak derűt a kétségtelenül kissé elfáradt sportolók és kisérőik arcára. Boldogan köszönték meg a szervezők munkáját, és megígérték egymásnak, hogy ezután is még sokszor: veletek, ugyanitt!

                                                                               Dr. Schmidt Pál