Hosszan és reménykedve küzdött a halállal, de sajnos vesztett és ezzel 2019.09.30-án megszakadt ambiciózus és még terveket ápoló élete.

     Szülő- és részben diákvárosa Sopron volt, ahol 1948.09.26-án született, ahol a Lőverek varázslatos környezetében nevelkedett, ahol eminens diákéveit töltötte, egészen a kitűnő eredményű érettségéig.

     1967-ben, maximális pontszámmal, felvették a Veszprémi Vegyipari Egyetemre, melynek elvégzése után, 1972-ben,  Pécsre került, és egészen, 2007-ben történt nyugdíjazásáig, a Baranya megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrzési Állomás laborvezetői mérnökeként dolgozott. Feladatait precízen és megbízhatóan végezte. A munkát tekintette az élet legfontosabb céljának. Mindent ennek rendelt alá. Többek között ezért is maradt egyedülálló.

     Kedves, barátságos, toleráns természetű, ám nehezen kapcsolatot teremtő ember volt. Nyugdíjasként magányosnak tűnő módon élt, de nem elzárkózottan, hanem élénk és változatos társasági körökben mozgott. Szeretett utazni. Úti céljait a kultúra, történelmi és építészeti ismeretek iránti érdeklődése motiválta. Hobbijai között a sportolás dominált, de rendszeresen járt színházba, hangversenyekre kiállításokra, továbbá kedvenc időtöltése közé tartozott a gyöngyfűzés és kisebb dísztárgyak készítése.

     Klubunkhoz 2013-ban csatlakozott. Miután megismertük szinte szálló igévé vált a "Nomen est omen"latin közmondás. Igen ő csendesen,szerényen jött közénk, ám tetrekészsége, közösségi szelleme gyors beilleszkedést eredményezett, több tagtársával lépett szívélyes barátságba. Egyik legaktívabb tagjává vált klubunknak. Mind az 5 szakosztályban szerepelt, de kedvence a tenisz volt. Ő a teniszt játszotta, nem torzsalkodott. Sajátosan ütötte a fonákot (ez erőssége volt) és ha hibázott (ki nem kényszerítetten), csak magában csendesen morgolódott.

     Másodjára a túrázást kedvelte. A klub szinte minden kirándulásán részt vett, ezekről hangulatos beszámolókat írt és tett fel honlapunkra. Ezen felül a Mecsek Egyesület túráit is látogatta.

     A tarokkozás megismerésében is jeleskedett. Logikai készsége és helyzetfelismerési képessége folytán gyorsan fejlődött e bonyolult játék elsajátításában. Így 2015 őszén elvállalhatta a szakosztály vezetését, és e feladatát 2018 őszéig -- amíg el nem hatalmasodott rajta a betegség -- odaadással végezte: oktatot, szervezte a heti összejöveteleket és a 2017.évi versenyt.

     A pétanque versenyekhez 2015-ben csatlakozott és ebben a sportágban is látványosan tört egyre feljebb, mígnem 2018-ban a ranglista élén végzett. Pingpongban a középmezőnybe tartozott, sokat nem gyakorolt, de indult a háziversenyeken.

     Zsuzsa klubbeli népszerűségét jól jelezte, hogy 2017 tavaszán közgyűlésünk egyhangúlag elnökhelyettessé választotta. Egy évre rá -- még ezzel a titulussal -- átvette a klub vezetését, majd 2018 novemberében a klub választott elnöke lett. Sajnos, mint klubvezető rátermettségét nem tudta kibontakoztatni, mert hamarosan ágynak dőlt, és eluralkodott rajta az a gyilkos kór, amelyik --  71. születésnapja után 4 nappal -- megölte. Temetése, szűk családi körben, Sopronban volt. Nyughelyét a klub küldöttsége jövő év tavaszán tervezi meglátogatni és ott,néhány szál virággal, végső búcsúnkat kifejezni.

Requiescat in pace ! Emlékét megőrizzük !