ÁPRILISI HÍRLEVÉL HELYETT
Josef Weinheber: Kalendárium
Szél-lenge nyírfák, április.
Mosolyog a fiúcska,
még ha pityereg is.
(Ford.: Szabó Lőrinc)
|
Végh György: Virághozó április
Elmúlt a tél: itt a tavasz,
Április is segít nekik,
Virágot hint a friss szélbe,
|
Gárdonyi Géza: Április végén
A nap letette arany koronáját, s tüzet rakott a Mátra tetején. Ott piheni ki égi fáradalmát az erdős Mátra kéklő közepén.
A lomb nem mozdul. A fűszál is áll. Kertemben ér az estéli homály. Alant a völgyben csöndbe halt a lárma. Érzem az álmot, mint száll fűrre, fára.
S tengerként árad, nő a lágy homály, Fölötte csak az Esti-csillag áll. Az tartja az ég barna fátyolát, a földnek éji árnyéksátorát.
Álmodom-e, hogy itt van a tavasz? A kályha mellett róla álmodunk, pedig a tél künn csendesen havaz, s pelyhes a hótól minden ablakunk.
De nem, én mostan mégsem álmodom, ibolya van a kerti asztalon, enyhe az est, illatos a virág, virágos fák közt a holdvilág. |
Április elseje – Szent György havának első napja – a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevők ünnepe, vagyis a tréfálkozások napja. Nem tudni pontosan, hogyan lett ebből a napból a bolondok napja, a feljegyzések legkorábban 1582-ben Franciaországban tesznek említést áprilisi tréfálkozásról. A régi francia naptár szerint ugyanis az év április elsején kezdődött. Az évkezdetet nagy, nyolcnapos vigadalommal ünnepelték, amelyet már március 25-én elkezdtek, és április elsején ért a tetőpontjára.
:
Olvasmányajánló:
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Kettő orvos Erdélyben: egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Kolozsvár olvasztótégelyében.
TOMPA ANDREA író, színikritikus, Kolozsváron született, ma Budapesten él. Első könyve, A hóhér háza 2010-ben jelent meg a Kalligram kiadónál. 2013-ban megkapta a most alapított Békés Pál-díjat.
Csukás István (1936-2020) emlékére:
Februári capricciio
Rózsafa, a nyárt ne felejtsd el!
Vedlik a tél kölyke: február,
szúre hull, s a jércehangú reggel
már sipítva perel a Dunán.
Kékrevált arccal a testes nénék
topognak s kiáltják, mi a hír.
Ha a világgal mit sem törődnék,
figyelmeztetnének szavaik.
Sajgó tűz emészti a kerítések vasát,
csikorog a hó a talpam alatt;
gyerekcsapat előz, kedvük szívemig kiált,
mintha tíz-húsz rózsatő fakad…
Ej, szilaj s kemény az élet,
vad ritmusa, szívem, gyönyörű dobszó!
Arcomat tartom üvegszilánkos szélnek,
torkomat fojtja érte a szó!
Szellő fut, szellő száll, csókot ad szellőlány,
Nap melenget, fény mesél, mikor a tél véget ér.
Néked int a hóvirág, s barka bontja bársonyát.
Itt a tavasz: kikelet, s a HÚSVÉT is közeleg.
(Devecseri László)
Az ember társas lény, és alapműködéséhez tartozik a közösségi tevékenység.
Az elmúlt hetek történései új helyzetet teremtettek az egész világon, de legfőképpen az egyes embereknek. Közösségi életről beszélni olyan viszonyok között, amikor a személyes találkozás kerülendő, több mint nehéz feladat. Különösen érzékenyek leszünk erre a húsvéti ünnepek ideje alatt, amikor hagyományosan a családok meglátogatták egymást, a fiúk locsolkodni jártak, és húsvéti bálokkal köszöntöttük a tavaszt. Mindezeket kihagyva, rengeteg közösségi élményt veszítünk.
Tudjuk, hogy ebben a helyzetben a szociális tevékenységek, az egymás segítése, a megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodás a legfontosabb.
Vigyázzunk magunkra és egymásra!
MINDEN TAGTÁRSUNKNAK SZÉP ÜNNEPET KÍVÁNUNK!
