Kálmán Klárikára emlékezem

Rendhagyó nekrológ

  Kálmán Endréné 1930-2021

Bár ismeretségünk nem nyúlik túl hosszúra, de az utóbbi két-három esztendőben a köztünk lévő majdnem nemzedéknyi idő ellenére is úgy érzem, közel kerültünk egymáshoz. Ezért bátorkodom megosztani emlékeimet, benyomásaimat egy kivételes személyiségről, életszerető, világra nyitott emberről. A törékeny testben lakozó erős asszonyról, aki végtelenül szerette családját; büszkén mesélt felmenőiről, boldogan fogadta az új jövevényeket, a dédunokákat. Összekötő kapocs volt a múlt és jövő között, biztos pont a jelenben.

Elkezdte írni családja történetét, ehhez levéltári kutatómunkát végzett, és most ősszel nagy örömmel töltötte el, hogy megjelent a négy meghatározó pécsi polgármesterről szóló kötet, amelyben anyai nagyapja, Nendtvich Andor is méltó helyet kapott. 

Ugyanakkor rendkívül fontosnak tartotta, hogy a családi hagyományok tovább éljenek. Ünnepekre még 91 évesen is Dobostortát sütött, a készítés fortélyaiba unokáját is bevonta, aki megtapasztalhatta, hogy - Klárika szavaival - "mennyi munka és szeretet kell a hagyományok őrzéséhez" . Egy különös nevű családi kedvenc torta receptjét még velem is megosztotta, ez a Kufernya-torta. Néhány nappal a távozása előtti utolsó telefonbeszélgetésünk során megkérdeztem Klárikát, honnan ered ez a név. Már nem tudott pontos választ adni erre.

Ízlése csodálatra méltóan kifinomult volt: ton in ton, ahogy mondják. Nála nem fordulhatott elő, hogy cipő és táska színe ne egyezett volna; kihúzott szemhéj, divatos, az arcához illő  trendi szemüveg, finom részletek a megjelenésben. Klárika a Népművészet Mestere kitüntetés birtokosa volt. Szinte látom magam előtt, ahogy a nyáron közénk jött még tarokkozni: sötétkék nadrág, fehér blúz, mélypiros zakó - a kedvenc színe -, csipke kesztyű... Maga a megtestesült elegancia, a harmónia.  És  a játéktudása!

Szenvedélyesen űzte az egyik legnagyszerűbb kártyajátékot, a tarokkot. Mintegy öt évig színesítette jelenlétével a tarokk szakosztályunk életét. Tudásával lenyűgözött mindenkit: megesett, hogy másnapi telefonbeszélgetésben  rekonstruálta és elemezte az előző napi játékot, mondta el véleményét a partnerekről. Tarokk-totót, tudáspróbát szerkesztett, amin fölmérhettük, hol is tartunk a játék finomságainak elsajátításában. A bizonyítványunk nem sikerült jelesre: ezért Klárika azt tervezte, hogy egy könnyebb kérdéssort is összeállít majd nekünk, de erre sajnos már nem jutott idő.

Gyengélkedése idején is, amikor az erő fogyott, de az elme még kristálytiszta volt, nagyon várta a csütörtöki játszmák utáni beszámolókat, amikhez gyakran fűzött szellemes, lényegre törő, olykor-olykor kissé csípkelődő megjegyzéseket, kommentálta a híreket. Már nem használta a számítógépét, így papírképeket készíttettem a tarokk-társaság vidám pillanatairól, és küldtem el hagyományos levélként, remélve, hogy így néhány derűs percet csempészhetek az immár beszűkült életébe.

Számomra megrázó volt hallani Klárikától, hogy "Elfogadtam az elmúlást, de amíg tudok, teszek ellene. Nagyon szeretném még  a karácsonyi ünnepeket  a családom körében tölteni. Majd jön a fiam, és fölkap, így megyek föl hozzájuk..."

A Sors azonban másképp akarta, ez a vágya nem teljesülhetett. Klárika máshova ment, oda, ahol a karácsonyt már mindenki fájdalom és szenvedés nélkül ünnepelheti.

Isten Veled, Klárika, nyugodj békében!

Emlékedet méltóképpen megőrizzük. 

Pécs, 2021. november 22.

Balogh Teréz

Szenior Teniszklub tarokk szakosztályának vezetője