A sors akaratából újabb klubtársunk távozott ebből a világból - Károly, a szenvedélyes ultis szeretett velünk lenni a közös eseményeken, jól érezte magát a klubtagok társaságában az egyesületi bálokon és rendszeresen asztaliteniszezett a közösségben. Csöndes, szemlélődő természete zárkózottnak mutatta - valójában kedvelte az életet. Hosszas betegsége sem akadályozta meg, hogy részt vegyen a klubéletben, adománya révén segítette közösségünket.

Tette amit az embernek tennie kell, sokat dolgozott, családjával otthont teremtett. Betegsége, amely könyörtelen volt, nem hagyta, hogy hosszú életet éljen. Távozása bánatot és hiányt jelent számunkra. Mi is búcsúzunk, de emlékét megőrizzük szívünkben.

A vezetőség nevében, Czoller Ernő